Bár nem egy mai darab (2009-ben jelent meg az AppStore-ban), úgy érzem, hogy még mindig nem kapott méltó hírnevet a Bitforge által fejlesztett ORBITAL nevű játék.

A játékban a feladatunk nem más, mint golyók kilövése egy fix pontról. A fix pont vagyunk mi, és csak a "csőre" mozog a pisztolyunknak jobbra-balra, és amikor (bárhol) hozzáérünk a képernyőhöz, a fegyverünk elsül. Ez eddig egy fantasztikus játéknak hangzik, körülbelül 5 évesek számára, a csavar viszont most jön. A kilőtt "golyó" bizonyos idő után megáll, és egy "bolygó" lesz belőle, benne egy számmal. Hogy mekkora lesz a bolygó, az a külső tényezőktől függ: addig nő, amíg nem ütközik falba vagy egy már meglévő bolygóba - tehát mindig a maximálisan legnagyobb bolygó nő ki megállás után. A benne lévő szám alapértelmezetten egy hármas, amely azt jelenti, hogy még háromszor kell nekilőnünk egy másik golyóbist, hogy eltűnjön. Ha eltűnt, az pedig tök jó nekünk, mivel "megüresedik" a képernyő. A játék célja ugyanis az, hogy a kilőtt golyó ne pattanjon "haza", vagyis a pisztoly zónájába, ellenkező esetben elhalálozunk.

Ez így elolvasva elsőre talán bonyolultnak és érthetetlennek tűnik, 2-3 kör játék után viszont mindenki ráérez a dologra még akkor is, ha senki nem magyarázza el a játékszabályokat a játékosnak. Fura, de az app nagysága épp az egyszerűségében rejlik: semmi más dolgunk nincs, mint a megfelelő időben hozzáérni a kijelzőhöz. Akárhol. Emiatt az egyszerűség miatt nagyon addiktív, és a gyors játékmenetnek hála (egy kör kb. fél perc alatt lemegy) nagyon sok élethelyzetben használható. Akár a buszon, akár suliban, akár otthon is.

Sajnos minden éremnek két oldala van, és ezt a játékot is eléri a vég, ráadásul pont az a veszte, ami az előnye is: túl egyszerű. Hiába a 3 különböző játékmód, mégis pár hét Orbitalozás után már nem tud újat mutatni, és monotonná válik. Fantasztikus multiplayer is tartozik az apphoz, egy telefonon 2 ember játszhat egyszerre, felváltva. El kell mondjam, hogy talán ezzel a játékkal multiztam legtöbbet, amióta iPhone-om van. Viszont itt is előjön a monotonitás, egy hosszú buszos kirándulás alkalmával jót játszunk a mellettünk ülővel, de hazaérkezéskor már nincs meg a motiváció, hogy "méééég, játszani akarok!".

ÉRTÉKELÉS

Letöltés: